Sziasztok''
Itt a kővetkező rész, ha tetszik kommizatok, vagy iratkozzatok fel.
Jó olvasást kívánok
xx May
Reggel, a napi beszűrődő fényére ébredtem. Nagyon fájt a fejem és a karom, teli lilás-kékes foltokkal a testemen próbáltam felkelni, de visszaestem, amire egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Oldalra pillantottam, hogy ránézzek az órára, ami fél 10-et mutatott. Ijedten fordultam a másik oldalamra, amit inkább nem kellett volna, mert a fájó karomra feküdtem. Josh már nem volt mellettem. Hála az égnek. Mivel vasárnap van azért Josh nem dolgozik, és nem kell felkelnem oly’ korán. Hetente általában mindig egyszer megver még akkor is, ha nem csináltam semmit. De nem mindig volt ilyen. Emlékszem mikor 2 éve az egyik bulin, amit a bátyámék szerveztek, akkor ismerkedtünk meg. Louis egyik haverja volt, és így ó ötletnek tartotta, ha bemutat neki. Az elején, nagyon kedves ember volt, figyelmes, és engem helyezett előrébb, mint magát. Nagyon szerettem, ezt nem tagadom. De körülbelül 1 éve teljesen megváltozott. Lehet, amit én ismertem meg belőle az egy álca volt, hogy magának tudjon. Azóta bevezette ezeket a szabályokat. Minden napon félelemmel telik, hogy mikor kapok újabb büntetést, vagy mikor aláz meg teljesen. Nem tudom mi történhetett vele. Pedig én nagyon szerettem. Nem mertem elmondani senkinek se, mert tudom, hogy akkor bajba kerülnék, és Ő is, akinek elmondtam. Már nem is egyszer megfenyegetett, hogyha elmondom valakinek, vagy a rendőrségnek, akkor megöl. Rohadtul félek, minden verés előtt után közben, mindig, amikor vele vagyok, És miután megtette úgy csinál, mintha nem történt volna semmi se. És ebben az a legrosszabb, hogy senkinek se tűnik fel, hogy a régi Sophia nincs többé… Sose akartam ilyen helyzetbe kerülni, de az élet igazságtalana. Mindig egy szerető ember mellé képzeltem magam, aki igazán szeret engem, és nem csak azért mert a híres Louis Tomlisnon a bátyám, hanem azért is, mert az vagyok aki. Csengő hangja zavarta meg a gondolkodási folyamatomat. Felvettem a köntösömet, és a mamuszomat és lesiettem a lépcsőn. Megálltam az ajtó előtt és felvettem egy műmosolyt és kinyitottam. Louis állt az ajtóban a barátaival. El is felejtettem. Basszus, én, de hülye vagyok, ma jönnek át Louisék hozzánk vacsorázni. Egy kicsit meglepődve, de beinvitáltam őket a hálószobába. Mindenki kapott tőlem egy puszit és egy ölelést is. Louison egy fekete farmer és egy fekete felső virított, a haja meg simán kifésülve helyezkedett el a feje búbján, Ray Ban-es napszemüvege szemét takarta, és miután bejött és megölelgettem felcsúsztatta a fejére. Liam is egy hasonló szettben volt, mint Louis csak neki fehér pólója volt, amire volt valami irkálva, de azt már nem tudtam elolvasni. Niall egy szaggatott fekete farmerbe volt egy szürke pólóval társítva, ami elég ól állt neki, úgy ahogyan a többi fiún is. Harry is egy szaggatott farmerbe volt és egy fekete pólóval meg egy kockás inggel társítva. Nagyon jól nézett ki, ahogy belenézett a szemembe, még levegőt is elfelejtettem venni. A haját hátra fogta, hogy ne a szemébe lógjon. Úgy beletúrnék a hajába. Miket beszélsz Sophia? Szerintem inkább rézd ki a fejedből Harryt, mert büntetés lesz a vége- korholtam le magam És öleltem meg volna Zaynt is, de rá kellett jönnöm, hogy Ő már nem fog eljönni hozzám olyan sokszor. Volt mikor a fiúkkal eljött, de ma sajnos nem ért rá. Levették a cipőket és helyet foglaltak a kanapén, és meg elmentem készülődni. Egy gyors zuhany, és lefedtem alapozóval a sebeimet, foltjaimat, nehogy a fik észrevegyék, mert akkor büntetést kapok. Miután felöltöztem, és fogat mostam lementem a fiúkkal beszélgetni, olyan dolgokról, mint például, hogyan megy a banda, meg, hogy vannak. Fél óra múlva Josh jött be az ajtón pár zacskóval a kezében, tudtam, hogy hol volt. Ilyenkor mindig másokkal van elfoglalva, de tűrnöm kell. A zacskók csak álcák, hogy ne tűnjön fel nekem, hogy ilyen későn jött haza… de most komolyan kinek tart egy vásárlás 4 órán keresztül??
Sophia megjöttem – mondta vidáman – hol vagy?
Ilyenkor felfordul a gyomrom és azt kérdezgetem magamtól, hogy hogyan szerethettem valaha?
Itt vagyok Drágám – feleltem egy keserű vigyor mellett
Komolyan hánynom kell magamtól. Annyira utálom ezt a színjátékot, amit meg kell vele játszanom… És nem is veszi senki se észre. Mindenki azt hiszi, hogy boldogan élünk.
Fiúk, csinálok ebédet, érezzétek magatokat otthon – mentem ki a konyhából, hogy megcsináljam az ebédet
Csirkét terveztem, krumplival, de mivel én vegetáriánus vagyok ezért magamnak brokkolit terveztem. Emlékszem, amikor vegetáriánus lettem, akkor Josh hogy kiborult pedig erről nem tehetek. Nem szeretem a húst, egyszerűen nem tudom megérteni, hogy az emberek, hogyan ehetik meg az állatokat. Mikor beértem a konyhába, felvettem a kötényemet, és elővettem a szeletelő lapot. Felvágtam a húst befűszereztem és megsütöttem, megcsináltam a brokkolit is, és megterítetem. Közben hallottam a nevetéseket a nappaliból beszűrődni. Legalább ők jól elvannak Josh –sal. Miután megterítettem szóltam a fiúknak, hogy készen van az ebéd.
Josh ült az asztalfőnél, vele szembe Louis foglalt helyet. Josh mellett én ültem előttem pedig Harry ült. Niall mellettem, előtte meg Liam helyezkedett el. Evés közben beszélgettünk, és próbáltam, nem nézni Harryt, aki folyton engem bámult, ami kifejezetten idegesített és jól is esett. Éreztem ahogyan Josh megfeszült mellettem, na, ebből lesz büntetés. Miután megebédeltünk kikísértem a fiúkat és elköszöntem Tőlük. Egy sóhaj kíséretével becsuktam az ajtót, és besétáltam a nappaliba ahol egy mérges Josh várt rám.
Megkérdezhetem ó, hogy mi volt ez Drágám? – közeledett felém, én meg hátráltam, de pár lépés után a fal volt mögöttem, ezért nem volt hová menekülnöm
Mi mi volt? – kérdeztem Josht akinek a szemei szikrát szórtak és már lendítette a kezét, ami az arcomon egy hatalmasat csattant
Ne hazudj nekem te mocskos ribanc – kiabálta a képembe Josh, és a kezei újabb csattanással érkeztek az arcomra
Könnyeim elkezdtek folyni, már nem próbáltam vissza tartani. Összeestem a földön, és Josh
kedvesen ” a hajamnál fogva húzott vissza, hogy vele egy magasságba kerüljek. Újabbat ütött és még egyet és még egyet. Már nem számoltam, inkább halkan tűrtem. Nagyon fájt az arcom, égetett. Mikor úgy gondolta, hogy megkaptam a büntetésemet, elém köpött és egy vodkás üveg kíséretével kiment az ajtón. Még jó fél óráig ott ültem és sírtam. Utáltam, hogy ilyen gyenge vagyok, és nem tudom megvédeni magam Josh – sal szemben. Miután kisírtam magam felkullogtam a lépcsőn és lezuhanyoztam. Miután kimásztam a zuhany alól megmostam az arcomat, kimentem a fürdőből és befeküdtem az ágyunkba és nagy nehezen megtalált az álomvilág.
